Az FCI (La Fédération Cynologique Internationale) felelős az egyes kutyafajták szabványainak meghatározásáért és a fajták tulajdonságaik szerinti csoportosításáért. Ebben a cikkben arról mesélünk egy kicsit, hogy mely kutyák tartoznak a 4. csoportba: a tacskók.
A 4. csoportba tartozó kutyafajták
Ez a csoport egyetlen kategóriából áll, a tacskókból, vagy ahogy népszerűbb nevükön nevezik őket, “kolbászkutyákból”, amelyeket aztán három típusra osztanak szolgálat és méret szerint.
Ez a fajta a sajátos fiziognómiáját egy genetikai mutációnak, az úgynevezett Bassetizmusnak köszönheti (amely például a Basset Houndnál is jelen van).
Súlyuk szerint a tacskók lehetnek:
- Standard (9-11 kg)
- Miniatűr (4,5-6 kg)
- Kaninchen vagy “nyúl” (4,5 kg-nál kevesebb)
A tacskókat a szőrzetük típusa szerint is osztályozzák:
- Drótszőrű (szürke)
- Simaszőrű (fekete, narancssárga, barna, harlekin)
- Hosszú szőrű (ugyanazok a színek, mint a sima szőrű)
A tacskók története és jellemzői
A 4-es csoportba tartozó kutyák a 19. század végén érkeztek Németországból. A fajta fizikai jellemzőiről 1888-ban írták az első dokumentumot. A tacskók ezután a királyi családok miatt váltak népszerűvé. Viktória királynő például mindig is nagy rajongója volt.
Bár a tacskók valóban “földikutyák”, az FCI úgy döntött, hogy kizárólag ennek a fajtának hoz létre egy csoportot, mert nem hasonlít egyetlen más kutyafajtára sem. Jellegüket és testfelépítésüket tekintve még a Basset Houndra sem hasonlítanak.
Ami az úgynevezett “kolbászkutyás” megjelenésüket illeti, az meglehetősen sajátos és jellegzetes. A tacskóknak hosszú teste, hosszú farka, elálló pofája, rövid lábai, fekete körmei és nagy, lógó fülei vannak.
A vadászok nyomkeresőként képezték ki őket a mezőkön, hogy nyulak és más, odúkban élő állatok után kutassanak. Nagyon bátrak, és nem tétováznak a náluk nagyobb állatokkal, akár egy vaddisznóval vagy egy nagyobb kutyával szemben sem.
Tacskók: Viselkedés és kiképzés
A tacskók általában kissé makacs kutyák, de ennek ellenére kiképezhetőek. A tulajdonosok méretük miatt gyakran elkényeztetik a 4-es csoportba tartozó kutyákat, pedig megfelelő kiképzéssel hűséges követőkké válhatnak.
A fajta nagyon intelligens, és meglehetősen gyorsan tanul. Csak egy kis türelem és mindenekelőtt kitartás kell hozzá. A tacskók szerető, védelmező és játékos háziállatok, és ideálisak gyermekes otthonokba (bár a tacskók esetenként kissé durvák lehetnek a gyerekekkel). Annak ellenére, hogy kiváló orruk van, és képesek a kopókutyás feladatok elvégzésére, nem pointerek vagy terrierek, és nem is vadászkutyák.
Tacskók és egészség
A fajta egyik fő egészségügyi problémája a gerincükkel kapcsolatos, amely a normálisnál hosszabb, valamint a bordáikkal, amelyek általában rövidek.
A porckorongsérv vagy más csigolyaprobléma súlyos lehet, ha a tacskó túlsúlyos. A jövőbeni betegségek megelőzése érdekében a legjobb, ha a tacskóknak nem kell naponta lépcsőzniük, vagy túl sokat ugrálniuk.
Megfelelő fizikai aktivitással nem lehetnek problémáik. A 4. csoportba tartozó kutyák meglehetősen mozgékonyak és kivételes reflexekkel rendelkeznek, de rövid lábaik miatt nem futnak túl gyorsan.
Ami a higiéniát illeti, a rendszeres kefélés elengedhetetlen a felesleges szőrzet eltávolításához. A szárazsampon jó ötlet, de ha a fürdetés mellett dönt, mindig rendkívül jól szárítsa meg a kutyát utána.
Kis termetük és jó temperamentumuk miatt alkalmasak kis lakásokba, valamint kertes vagy udvarral rendelkező házakba is. A tacskók szeretik az otthoni életet, és kiváló őrzői és védelmezői családjuknak.
(IV.) Tacskók
(1.) Tacskók
Ha megtetszett a cikk és szeretnél a termékeinkről a YouTubon videókat nézni katt ide.
