A tacskó hűséges társ, és jól kijön a gyerekekkel, de hosszú háta miatt a tacskók hajlamosak a porckorongproblémákra. Ezért ez a kutya nem jó választás annak, akinek sok lépcsőfok van a lakásban.

Tacskó Egy pillantásra
A tacskó kutyafajta
A tacskót évszázadokkal ezelőtt Németországban tenyésztették ki a borzok vadászatára. A “Dach” borzot, a “hund” pedig kutyát jelent.

Méret: A dackel a legnagyobb fajta:
Súlytartomány:

Férfi: 9-32 font.
Szuka: 9-32 font.

Marmagasság:

Hím:

Nőstény:

Jellemzők:
Hosszú hátú, dolichocephalikus (hosszú arc), rövid, ívelt lábak, lógó fülek (természetesen).

Elvárások:
Gyakorlatigény: 20-40 perc/nap
Energiaszint: Nagyon energikus
Hosszú élettartam: 12-14 év.
Nyáladzásra való hajlam: Horkolásra való hajlam: Alacsony
Ugatásra való hajlam: Magas
Hajlamos ásni: Magas Szociális/figyelemigény: Mérsékelt
Szőrzet:
Hosszúság: Hosszú/rövid
Jellemzők: Hosszú, hosszú, hosszú, hosszú, hosszú: Kemény szőrzet. Egyenes. Lapos.
Színek: Fekete, csokoládé, vaddisznó, szürke vagy őzbarna, barnával, szürke.
Általános ápolási igények: Alacsony

Klub elismerés:
AKC Besorolás: Hound
UKC besorolás: Kutyák
Előfordulás: Gyakori

A tacskók mindhárom fajtája – a sima-, a drót- és a hosszúszőrű – két méretben, standard és miniatűr néven fordul elő.

A miniatűrök nem képeznek külön AKC-besorolást, hanem a “12 hónapos és idősebb korban 11 font és annál fiatalabb” osztályosztályban versenyeznek. A standard méret súlya általában 16 és 32 font között van. A tacskókra nincs magassági szabvány, de általában kilenc hüvelyk alatti magasságúak.

Mindhárom típus hosszú hátáról és rövid, izmos lábairól ismert, ami megmagyarázza a nem túl hízelgő “kolbászkutya” vagy “hot dog” beceneveket. Hosszú pofájuk, hosszú és lógó fülük és a hátukkal egy vonalban hordott farkuk is van.

A tacskó szőrzete a vörös, a fekete, a csokoládé, a fehér vagy a szürke árnyalatai lehetnek. Egyesek barnásbarna jegyekkel rendelkeznek, vagy foltosak, illetve pettyesek. A tacskók körülbelül 12-15 évig élnek.

Személyiség:
Méretük ellenére a tacskók bátor természetükről ismertek, és a náluk jóval nagyobb állatokkal is felveszik a harcot. Egyesek agresszívek lehetnek idegenekkel és más kutyákkal szemben.

Családi kutyaként a tacskók hűséges társak és jó házőrző kutyák. Jól bánnak a gyerekekkel, ha jól bánnak velük. Kicsit nehéz lehet őket kiképezni.

Egyes tacskórajongók szerint a fajta különböző fajtái között személyiségbeli különbségek vannak. A hosszú szőrű tacskó például állítólag nyugodtabb, mint a sima szőrű fajta, a drótszőrű tacskó pedig kifelé fordulóbb és bohókásabb.

A tacskókat vadászoknak tenyésztették ki, így nem meglepő, hogy sokan közülük szeretnek ásni. Némelyikük ugatós is, és egy felmérés szerint a tacskók a romboló képesség tekintetében is magasan a legelőkelőbb helyen állnak.

Együttélés:
A tacskók hajlamosak a porckorongproblémákra, mivel hosszú hátuk van, ezért ez a kutya nem jó választás azok számára, akiknek sok lépcsőfok van az otthonukban. A tacskó hátának további védelme érdekében nem szabad megengedni, hogy a kutya fel- és leugorjon a bútorokra, és a súlyát is kordában kell tartani.

A sima szőrű tacskó az alkalmi dörzsölésen vagy kefélésen kívül kevés szőrzetápolást igényel. A hosszú szőrű tacskó esetében napi fésülködés és fésülködés javasolt; a drótszőrű tacskó évente legalább kétszer le kell vetkőztetni. A fajta átlagos vedlésűnek számít.

Története:
A tacskót több száz évvel ezelőtt Németországban tenyésztették ki borzvadászatra. A “Dach” borzot, a “hund” pedig kutyát jelent. A tacskó három fajtája, a sima-, a drót- és a hosszúszőrű tacskó, különböző időpontokban alakult ki. A sima tacskó volt az első, és egy miniatűr francia pointer és egy pinscher keverékéből alakult ki. A fajta kétféle méretben is létezik: standard és miniatűr, a standard az eredeti méret.

A tacskónak rövid, erős lábai vannak, amelyek lehetővé teszik a kutya számára, hogy kiássa a zsákmányt és bemenjen az odúkba. A fajta nagyobb változatait szarvasok vagy rókák üldözésére használták. A kisebb tacskókat nyúl- és vadászgörények vadászatára tenyésztették ki.

A fajtát ma is használják vadászatra, elsősorban Európában, de Észak-Amerikában ez a kutya általában családi háziállat. Valójában ez az egyik legnépszerűbb AKC-fajta.