A nyugodt viselkedésű, komoly mopszok robusztusak és könnyen gondozhatók, de figyelemre méltó, hogy a meleg, párás időjárás nem tesz jót nekik, és gondosan figyelni kell őket a hőgutára.

Mopsz Egy pillantás
A mopsz kutyafajta
A mopsz kiemelkedő szemei könnyen megsérülnek, és ügyelni kell arra, hogy nedvesen tartsuk őket.

Súlytartomány:

Hím: 14-18 font.
Szuka: 14-18 font.

Marmagasság:

Hím: 11 in.

Nőstény: 12 in.

Jellemzők:
Brachycephalic (összenyomott arc), lógó fülek (természetesen).

Elvárások:
Mozgásigény: 20 perc/nap
Energiaszint: Átlagos
Hosszú élettartam: 12-15 év.
Nyáladzásra való hajlam: Horkolásra való hajlam: Magas
Ugatásra való hajlam: Mérsékelt
Ásásra való hajlam: Alacsony Szociális/figyelemigény: Magas
Tenyésztés:
Lapdog

Szőrzet:
Hosszúság:
Jellemzői: Lapos
Színek: fekete, fekete, mind fekete pofával vagy maszkkal, fekete fülekkel.
Általános ápolási igények: Mérsékelt

Klub elismerés:
AKC Besorolás: Toy
UKC besorolás: Társas kutya
Előfordulás:

A mopszok szolid megjelenésük ellenére a toy csoport tagjai.

Magasságuk 10 és 11 hüvelyk, súlyuk pedig 14 és 18 font (hat és nyolc kilogramm) között változik. Szögletes kutyák, tekintélyes végtagokkal. A mopszok a toy-csoport legstabilabb kutyái, ami megfelel masztiff-örökségüknek.

A mopszok nagy, kerek fejükről ismertek, rövidített pofával és kiterjedt homlokráncokkal. A homlokon található függőleges ráncok állítólag a kínai “herceg” írásjelére hasonlítanak, ezért “herceg-jelnek” nevezik őket. A szemek kissé kiállnak, ami hajlamossá teszi őket a sérülésekre. A farok szorosan a csípő fölé görbül.

Rövid, de nagyon sűrű kettős szőrzetük van. Színe a barackszíntől az őzbarnán át az ezüstösig és a feketéig terjedhet. A fekete kutyák kivételével mindegyiknek sötét maszkja és füle van, a háton végigfutó sötétedés nyomával. A fülek olyanok, mint a fekete bársony.

Személyiség:
A mopszok nem olyan élénk társasági emberek, mint egyes játékfajták. Kicsit komolyabbak, száraz humorérzékkel. A fajta mottója a “multum in parvo”, ami annyit jelent, hogy sok kicsiben sok kutya egy kis csomagban. A mopszok makacsok lehetnek, de általában a kedvükre akarnak tenni.

Ezek a kutyák meglehetősen nyugodt természetűek, általában nem hajlamosak nagymértékű ugatásra, ásásra vagy rágásra. A mopszok általában jól kijönnek más kutyákkal, és elég erősek ahhoz, hogy jól kijöjjenek a gyerekekkel. Élvezik a társaságot, és igen ragaszkodóak tudnak lenni. Csoportosításukhoz hűen jó társasági kutyák.

Együttélés:
A mopszok rendkívül könnyen tarthatók, és komoly hajlamuk van az elhízásra, hacsak nem figyelnek oda gondosan az étrendjükre és a testmozgásra. Rövid pofájuk miatt nem viselik jól a forró, párás időjárást, és gondosan figyelni kell őket hőguta esetén. A mopszok hajlamosak horkolni, ami szintén a rövid pofa következménye. A kiemelkedő szemek könnyen megsérülnek, és ügyelni kell arra, hogy nedvesen tartsuk őket. A mopszok meglehetősen robusztusak, és gyakran 14-15 éves korukig élnek.

A mopszok a legjobban akkor érzik magukat, ha naponta mozognak, hogy segítsenek a súlyproblémáikon. Az évekkel ezelőtti hősies riasztásuk ellenére általában nem nagy házőrző, inkább farkcsóválással üdvözlik az újonnan érkezőket. A mopszokat szocializálni kell, hogy megőrizzék ezt a kifelé forduló temperamentumot, és jól kijönnek más háziállatokkal.

Az ápolás fontos, mind a sűrű szőrzetből eredő vedlés, mind az arc ráncainak tisztán tartása miatt. A szőrzetet általában elég naponta gyorsan ápolni, akár egy söpörés egy kutyakesztyűvel, az arcot pedig gyengéden áttörölni egy nedves ruhával.

Történet:
Bár a mopszot gyakran Hollandiával hozzák összefüggésbe, a fajta Kínából származik, valószínűleg a helyi masztiff típusú kutyák egyikéből tenyésztették ki. A kerek fejű és kifejező arcráncokkal rendelkező kis kutyákat aztán a Holland Kelet-indiai Társaság kereskedelmi hajóin keresztül Hollandiába szállították. 1572-ben egy mopsz riasztotta Vilmos herceget a közeledő spanyol katonák elől, és a fajta ezután örökre az Oraniai királyi házhoz kötődött.

Napóleon feleségének volt egy mopsz háziállata, és a windsori herceg és hercegné is mopszot tartott királyi társként. A viktoriánus Angliában a mopsz volt a kutyadivat legújabb divatja, és a korszak festményein számos mopszot lehet felfedezni.

A “mopsz” szó a latin “pugnus” (ököl) szóból származhat, ami valószínűleg a kerek arcot és fejet írja le. A név nem illik a fajta temperamentumához, mivel ezek nem igazán őrző-védő kutyák, hanem elsősorban társas kutyáknak tervezték őket.